Honoria. mit beszélsz néném, azt meg vallod hogy uri nemböl valo leány vagyok. még is azt kivánod hogy egy kis aszony a vállára vegye azt az utálatos fát, arabok kinzo eszközét., a halálnak fáját. nem olvastadé azt hogy testel gondolatal. szemmel, és mindennel el kel távozni egy romai városi embernek. akeresztnek tsak a nevétöl is, mivel nem illik egy szabad emberhez. hogy tsak arrol hallyon is beszélleni, hogy kivánhatod tehát, hogy ugy hordozam a keresztet, mint valamely drága gyöngyös nyakra valot.?

Storophila. oh miképpen beszélsz honoria. és miért hozod elö apogányokot., jol tudod azt hogy a kereszt nagyon fel ékesitetet. az üdvezitö halála által, nem is tekintik az olta a keresztet ugy mint a halálnak utálatos fáját. söt még az anyaszent egy ház, annak fel magasztalására. ezeket a szókót énekeli.

Vexilla regis prodeunt. fulget Crucis mysterium.

Leheté honoria nyomorultnak nevezni azt a fát. mellyet az anyaszent egy ház boldognak nevez. ollyanokot hosz elö, akik nem üsmerték. a keresztényi titkokot mint magad., valo hogy azok gyalázatos akaszto fának hiják a keresztet. én azt tudom. hogy akik a keresztet nem szeretik azok elött a bolondság, de valamint az apostol mondgya a keresztnek igéje. az el veszöknek bolondság ugyan; azoknak pedig a kik üdvezülnek. az az, nékünk, az Isten ereje, l Cor. 1. 18. mire valo az a hejában valoság. a melyet keresz, a te nemes voltodban. és familiádban. mivel szent ágotha szerént. az igazán valo nemeség abban áll. hogy a kristusnak, valoságos szolgáloi legyünk.

Ez a tiszteletes szüz, nagy familiábol lévén. nagy betsületnek tartá. a midön a leg aláb valo embertöl., atömlöczben hurtzoltaték. és nagy örömmel kezdé mondani én a kristus szolgáloja vagyok. és azt akarom, hogy meg tudgyák. hogy én azt ditsöségnek tartom. mivel a keresztényi szolgálat., és alázatosság. minden kéttség nélkül. betsüséb a királyok méltoságánál., és gazdagságinál. nézd meg tehát mostanában kedves ötsém. hogy kinek akarsz szolgálni. a kristusnaké, vagy az ördögnek, a jó erkölcsneké, vagy a véteknek. mivel, valaki bünt tselekszik, szolgája a bünnek. joan. 8. 34.

De kitsoda az, aki nem vétkeznék. mivel sok dolgokban meg esünk mindnyájan: jacob. 3. 2. ez igy lévén ha szinte más ók nem volnais. tsak a, hogy minden nap meg esünk, az az ók elegendö volna. magunkal el hitetni. hogy a keresztöl magunkot el nem vonhattyuk, és ha

(III. A Keresztnek királyi uttya: 290)


Előző oldal | Következő oldal